Sziasztok!

 

Gárdonyi Rita vagyok, és szeretnék nektek egy közel öt részes kis élménybeszámolót tartani egy nagyon emlékezetes nyaralásomról. Maroccoban jártam anyukámmal, és azon belül pedig Agadir városában töltöttünk el pár napot. Szeretném megosztani veletek kalandjainkat.

 

3. nap: hétfő

Reggeli után felszálltunk a kisvasútra, ami a helyi „dottó” tehát motoros és autóúton megy. Háromnegyedórás városnézésre vitt minket 18 dirhamért fejenként.

Utána pedig a helyi állatkertbe mentünk, ahová a kisvasút jegyével is be lehetett menni. Nagyrészt madárpark de sokféle más állat is van ott. Az egyik arab egyszer csak kikapta a kezemből a fényképezőgépet, belökött egy csapat muflon közé és elkezdett fényképezni. Utána kirángatott és kérte érte a pénzt. Be kell vallanom elég jól értett a géphez, fáradozását 5 dirhammal jutalmaztuk.

Marocco tele van macskákkal. Ezeket az állatokat nagyon szeretik, és bár nem vigyáznak rájuk kimondottam (mindegyik rühös, beteg, bolhás), sokkal jobban jártak, mint a kutyák. A kutya ott balszerencsét hoz, gyűlölik, és ha tehetik meg is ölik őket. Mikor kirándulni mentünk szomorú volt látni, hogy az autóutak mentén számtalan elütött példány van, szinte már sportot űznek az elütésükből.

 

4. nap: kedd

Korán keltünk, ha jól emlékszem akkor hajnali 5 körül, Marakeshbe mentünk kirándulni. Összekapkodott reggeli (vagy inkább hajnali?) után aludtunk a buszban napfelkeltéig, majd egy kávézóban ért minket a hajnal az isten háta mögött. Pisiszünet után folytattuk utunkat. Időközben felszedtük arab idegenvezetőnket: „Szulalát” aki érdekes egy arab volt, nem volt bajsza. A városba érve, megnéztük a már nem is tudom hányadik dinasztia királysírjait, utána megnéztük a marakeshi királyi palotát, belülről is.

Olyan volt mint a mesékben, az ember szinte már látta maga előtt a táncos lányokat, a háremet, a nagy lakomákat, ünnepségeket.

Ennek örömére ott költöttük el az ebédünket. Akár a hajdani uralkodó és vendégei, párnákkal díszített díványokon ülve/fekve tálalták fel nekünk a finomabbnál finomabb fogásokat egy mesebeli szép teremben.

 

Következő megállónk a híres marakeshi souk volt, ahol olyan szűkek voltak a kis utcácskák, hogy csak egyesével fértünk el. Vigyázni kellett nehogy lemaradjon valaki, különben az valószínűleg örökre elvész abban a labirintusban. Legalábbis ezzel ijesztgettek minket. Sok helyen tilos volt filmezni vagy fényképezni, némelyik kis műhelyben gyerekek dolgoztak keserves munkával.

Ritkán látni arab verekedést, nekünk volt szerencsénk. Egymásnak ugrott a piacon két férfi és egy nő, egymást is verték meg egymás áruját. Mi meg menekültünk, még az idegenvezetőnk is. Meglátogattunk egy berber patikát ahol mindenféle kencét lehetett kapni, mindenre van gyógyír címen. 2-t fizet 3-at kap akció volt, amit úgy számolt le a berber árus, hogy: „Egy, kettő, ingyen!”. Utána a souk előtti nagy téren kaptunk szabadidőt, a szó szerinti 50 fokban bóklásztunk, megnéztük a kígyóbűvölőket, fogorvosokat és egyéb látnivalókat. Végül kívülről megcsodálhattunk egy mecsetet, be sajnos senkit nem engednek, aki nem tud szó szerint idézni a koránból. Késő este értünk haza és majdnem lemaradtunk a vacsoráról.

Mára ennyit, holnap folytatom a sivatagi jeep-túrával!