Sziasztok!

Gárdonyi Rita vagyok, és szeretnék nektek egy közel öt részes kis élménybeszámolót tartani egy nagyon emlékezetes nyaralásomról. Maroccoban jártam anyukámmal, és azon belül pedig Agadir városában töltöttünk el pár napot. Szeretném megosztani veletek kalandjainkat.

2. nap: vasárnap

Felkeltünk, megreggeliztünk (svédasztalos reggelit és vacsit kaptunk) utána újabb eligazítás következett, majd felfedezőútra indultunk a környéken. Azt hinné az ember, hogy egy üdülőövezetben szabadon mászkálhat, nézelődhet, vásárolgathat. Nos nem-nem. Elfelejtettek minket felvilágosítani arról, hogy üdülőkörzet ide vagy oda, ez bizony arab ország, és akkor tettük volna jól, ha csupa hosszú ruhát hozunk. Azt írta egy könyv, hogy akkor a legjobb ha, úgy nézünk ki mint aki magára húzott egy krumpliszsákot, ugyanis az araboknál az már „pornónak” számít ha kilátszik a vállad, a lábad vagy a hajad! Tehát ha nem úgy öltözöl, ahogy az ő nőik, akkor véged… Megjártam, én már csak tudom… Azt hittem, hogy annak ellenére, hogy ők hogyan öltöznek, a turisták vígan azt csinálnak amit akarnak, mert nekünk senki nem szólt, hogy nem így van! Rövidujjúban és sortban indultam anyuval sétálni. Nos úgy képzeld el, mintha te lennél Angelina Jolie, és minden hímnemű, a 12 évestől az 50 évesig korig köréd sereglik, megbámulnak, megszólnak, meg akarnak fogdosni. Megállnak melletted az autók, mindenki magának akar. Én olyan rosszul éreztem magam, hogy majdnem sírtam is. Rohantam is haza átötözni. Sajnos senki nem figyelmeztetett így már az első nap nagyon szarul éreztem magam. Utána minden nap nyakig beöltözve, hosszúgatyában, sportcipőben és kapucnis pulóverben mászkáltam, Mondanom sem kell ez nagyon ciki, ha tudod, hogy Afrikában vagy.

A következő csalódás akkor ért, amikor az idegenvezető tanácsára fogtunk egy taxit és mondtuk neki, hogy a „souk”-ba (ejtsd: szuk) szeretnénk menni, ami a piacot jelenti náluk. Állítólag hatalmas fallal körbevett hely, olcsóságokkal tele ahol jól lehet alkudni, nincs messze, de taxival is olcsó odajutni. Mondtuk, hogy jó, menjünk taxival, majd visszagyalogolunk. Nos a sofőr nagyon lelkes volt mikor beszálltunk, kevésbe volt viszont mikor ki akartunk szállni. Ugyanis bevitt minket az arab negyed kellős közepébe és közel-távol sehol egy turista. Egy kis bolthoz utaztunk aminek a neve: „La Grand Souk”. Hiába magyaráztuk neki, hogy mi az igazi piacra mennénk, ő állította hogy ez az és pénzt követelt. Mit volt mit tenni, fizettünk és ő vigyorogva elhajtott, otthagyott minket a semmi közepén, a kéjsóvár tekintetek kereszttüzében és mikor megkérdeztük merre van az igazi souk, mindenki másfele mutogatott. Persze minden férfi el is akart minket oda kísérni. Végül találtunk két francia nőt, akik nagyon kedvesek voltak és kocsival elvittek minket oda. Gyorsan nézelődtünk, majd elindultunk haza. Sikeresen tájékozódtunk és visszataláltunk a szállodához.

A marokkói pénz a „dirham” amit így lehet váltani: 1 euro = 11,22 dirham.

Általában 10 dirhamot ajánlott adni mindenkinek, aki bármiben is segít nekünk.

Az óceán fantasztikus volt. Finomhomokos part, hatalmas hullámok. A víz éjszakánként volt, hogy 12-13 métert is visszahúzódott, aztán reggelre mindig visszatért.

Mindig nagyon nagy volt a pára és a köd, az óceán felöl pamacs felhőcskék szálldogáltak és volt, hogy 20 méterre sem láttunk el. A víz hideg volt, de nem ez jelentett problémát, hanem a szél, ami néha igencsak hűvös volt. A köd miatt a nap csak ritkán sütött ki, ami szintén megnehezítette a napozást a sok ruhán kívül.

Este vacsoráztunk, mindig sok desszert és görögdinnye volt.

Mára ennyit, holnap folytatom a kisvasúttal, az állatkerttel és Marakesh-el!