Network Utazási Klub

Napfény és tengerpart, égig érő hegyek és füstölgő vulkánkúpok, szűk sikátorok fölé feszített köteleken száradó ruhák, az egyirányú utcákban szemből tülkölő autók, észak és dél, kelet és nyugat történelmi-kulturális találkapontja: Szicília! A Messinai-szoros tükörsima vízén szorgalmasan pöfög velünk sokat látott vén komphajónk, jómagunk óvatosan könyöklünk a rozsdásodó korlátra. Egykedvűen bámuljunk a hihetetlen kékséget, mígnem hirtelen fölkapjuk fejünket: a fölszálló reggeli párában sejtelmesen ott dereng előttünk Szicília szigete.

A Földközi-tenger legnagyobb szigetének területe hozzávetőlegesen 26 000 km2, s körülbelül ötmillióan lakják. Közigazgatásilag Szicíliához tartoznak a tőle északra fekvő Lipari-szigetek, az északnyugatra lévő Ustica, valamint Pantelleria. Szicília szigetén négy nagyobb hegyvonulat található, legmagasabb pontja, egyben Európa legmagasabb tűzhányója az Etna (3370 méter). A sziget legnagyobb, egybefüggő sík vidéke a Cataniai-síkság, kiterjedése körülbelül 430 km2, s az Etna és a Siracusa környéki hegyek közé ékelődik. A sziget két főbb folyója a Salso és a Platani – vízhozamuk igencsak ingadozó, nemritkán nyaranta csaknem kiszáradnak.

Szicília éghajlata a tengerparti területeken kellemes, szubtrópusi: a nyár meleg, de nem túl forró, a tél rövid és enyhe, az évi középhőmérséklet 17 és 19 Celsius-fok között ingadozik.

A történelem során Szicíliának sokféle lakója volt. Hódítók jöttek és hódítók mentek az évezredek folyamán, és szinte valamennyi náció nyomot hagyott a sziget kultúráján. Legkorábbi ismert lakói a szikánok, az elümoszok, az aszónok és a szikeloszok voltak. Az időszámításunk előtti VIII. században érkeztek a szigetre a görög kereskedők, és sorra alapították Szicília ma is létező városait: Szürakuszai, Nakszosz, Katané és a többiek egytől egyig tengerparti települések. A kikötővárosok felett uralkodó türannoszok leghíresebbike a szürakuszai Gelosz volt. Háborúba keveredett a punokkal, akik szép csöndesen kezdtek megtelepedni a sziget nyugati részén. Az imerai csatában (i. e. 480) Gelosz legyőzte a Halimkar vezette punokat. (Szicília és Karthágó vetélkedése persze nem ért ezzel véget, gondoljunk csak például I. Dionüsziosz későbbi hadjárataira.)

A következő hódító, a Római Birodalom is csupán három nagy háború után kaparintotta meg a szigetet a punoktól, s az így római provincia lett. Róma kettészakadása után a sziget Bizánc fennhatósága alá került. A viszonylag hosszú békés időszaknak a 827-es szaracén támadás vetett véget, majd a szaracénok uralmát a pápa által megbízott keresztesek törték meg a XI. században. Az 1130-ban kikiáltott Szicíliai Királyságtól kezdve a sziget történelme egészen Giuseppe Garibaldi 1860-as partraszállásáig rendkívül eseménydús: Európa számos uralkodóháza "megfordult itt" e bő hétszáz esztendő során. Szicília végül az egységes Olaszország részeként élte meg a soron következő századfordulót, s 1946 óta különleges alkotmánnyal bíró autonóm tartomány.

Szicília híres a művészetéről, a sziget szülöttei voltak mások mellett Luigi Pirandello, Giovanni Verga, Salvatore Quasimodo, Alessandro Scarlatti, Vincenzo Bellini és Tommaso Geraci.

A nyüzsgő messinai kitötő forgatagát magunk mögött hagyva Notóban és Ragusában a barokk építészet vörös homokkőből emelt remekeit csodálhatjuk meg. Caltagirone városka a kerámiáiról nevezetes, míg a palermói Teatro Massimo Európa egyik legnagyobb színháza. De a fővárosban találhatóak Matteo Carnelivari da Notónak, a quattrocento híres építészetének legszebb épületei: a Palazzo Abatellis, a Palazzo Aiutamicristo vagy a Santa Maria della Catena.

Ha csupán a szigeten megtekintésre érdemes katedrálisokat sorolnánk fel, könnyűszerrel teleírhatnánk egy vaskosabb útinaplót. Szicíliában rengeteg a látnivaló! Ókori városok romjai Agrimentóban, Imerában; templomok Segestán és Selinusban; a Királyi Palota Palermóban, középkori várak Cataniában, Siracusában és Milazzóban; nevezetes tornyok Ennában, Trapaniban és Gelában; maga a siracusai erődítmény, a termini vízvezeték, a monreale-i katedrális – s persze közülünk ki az, aki nem zarándokolna el szívesen Taorminába…

A görög, normann, római, arab, spanyol és a jó ég tudja még miféle ősökkel büszkélkedő itteniekkel beszélgetve kiderül, ők elsősorban szicíliainak tartják magukat, s csupán zárójelben olasznak. (A sicilianu, vagyis a szicíliai önálló újlatin nyelv, s akik úgy gondolják, hogy az olasz valamilyen nyelvjárása, nagyot tévednek.)

Jóllehet Szicíliáról mindannyiunknak eszébe jut a maffia, a magunkfajta turista természetesen annak még a nyomaival sem találkozik, sőt a helybéliek szerint a közbiztonság itt jobb, mint odafönt a csizmaszáron. Egyetlen dolgot viszont illik megszívlelni: a nagyvárosokban, különösen Palermóban valóságos "nemzeti sport" a külföldi rendszámú autók feltörése.

Szicília - Európa végvára Palermói csendélet

Amúgy a szigeten a közlekedés több mint kényelmes: az autópályák jól karbantartottak, a hegyes-völgyes vidéken sok a hosszú alagút és a karcsú viadukt. A városi közlekedés viszont finoman fogalmazva is kaotikus, állítólag még egy Rómában vagy éppenséggel Nápolyban trenírozott autósnak is idegborzoló. A közlekedési táblákat és a jelzőlámpákat senki sem veszi komolyan, s errefelé index helyett a duda használatos. Rengetegen közlekednek, pontosabban szlalomoznak robogóval, méghozzá észvesztő iramban, s nem csupán a fiatalok.

A hagyományos szicíliai ételek eltérnek a mifelénk jobban ismert olasz konyhától, kevesebb a tészta és több a zöldség. Például a caponata padlizsánból készült saláta, a crocchè és az arancine apró gombóckák burgonyából, illetve rizsből, hús, sajt vagy tojástöltelékkel. A fogyókúrázni vágyók kedvükre válogathatnak egészen addig, míg meg nem pillantják a helyi cukrászok egyik nevezetességét, a mandulás marcipánsüteményt.

Ha néhány napot már eltöltöttünk a szigeten, könnyen észrevehetjük magunkon, hogy többet mosolygunk: hatni kezd lelkünkre ez a nagyon harsány, ám mégis felettébb szelíd és nagyon is emberi világ. És szép csöndesen elkönyveljük, hogy igen, így is lehet élni; majd a karóránkra pillantunk, a homlokunkra csapunk, kétségbeesetten fölnyaláboljuk a bőröndjeinket, s fejvesztve loholunk a hajóállomásra.

Címkék: szicília sziget éghajlat