Erdélyi barangolásaink során a Parajdtól
északnyugatra található, kősóhegyeiről nevezetes Szovátára érkezvén
kötelező megállnunk a híres gyógyfürdőhelyen, a Medve-tónál, amely e
környék híres tavainak legcsillogóbb ékessége, egyedülálló gyöngyszeme,
felbecsülhetetlen természeti értéke.
A
Medve-tó keletkezéstörténetéről számos feljegyzés áll rendelkezésünkre.
Szőcs Antal leírása szerint a XIX. század "hetvenes éveinek végén a
Pálné-gödrének feneke, mely kaszáló volt, teljesen eltűnt, s helyében
sötét szakadék keletkezett, amelyben a víz tóvá gyűlt össze". Kis
Sándor imigyen ír ugyanerről: "1875 nyarán égi háború következtében a
Cseresznyés hegy felől jövő két patak, a Köröstoplica- és az
Aranybánya-patak felduzzadt, s a víz a Zoltán hegy alatt meggyűlt, és
ott egy tó alakult ki". László János pediglen: "1879-ben egy nyár végi
napon hatalmas dörgés kíséretében a föld megrázkódott, s a Pálné-gödre
mellett emelkedő sószikla alázuhant, utána hatalmas porfelhő szállt
fel, majd a két patak elgátolódott, s tóvá duzzadt".
Bárhogyan
is esett, a helyrajzi okiratok szerint az 1870-es esztendők elején a
mai Medve-tó helyén bizonyos Fórika Sándor tulajdonában lévő kaszáló
volt, rajta a Köröstoplica- és az Aranybánya-patak haladt át, melyek
közül az előbbi a Zoltán-fennsík alatt búvópatakként folyt, s a fennsík
déli felén bukkant csupán a felszínre. A hirtelen keletkezett tavat
kezdetben Ilyés-féle tónak, majd 1910-től – kiterített medvebőrre
emlékeztető formája okán – Medve-tónak nevezik. Különleges természeti
értéke, hogy meleg vize heliotermikus tulajdonságú, s csodaszép, festői
környezetben, erdőkkel övezett dolinában fekszik, ötszáz méterrel a
tengerszínt felett. Hossza 300, szélessége közel 200 méter, vízfelülete
bő 40 000 m2, legnagyobb mélysége 18 méter, sókoncentrációja 250 g‰.
A tó heliotermikus tulajdonságát 1901-ben
Kalecsinszky Sándor kolozsvári fővegyész állapította meg, aki az
előzetes feltételezésekkel szemben arra a következtetésre jutott, hogy
a vizet a napsugarak melegítik fel. Mégpedig úgy, hogy a beömlő patakok
kis fajsúlyú édesvize vékony réteget képez a tófelszínen, mely átengedi
a napsugarakat, melyek aztán fölhevítik a mélyebb, sóban dús
vízrétegeket.
A
XIX. század utolsó harmadában Szovátafürdő egyre ismertebbé válik, s
hamarosan a tehetősebb marosszéki polgárok kedvenc nyaralóhelye lesz.
Akkoriban persze a testesebb bukszájúak is még csupán a közeli faluban
kaphattak szálláshelyet, míg a szegényebb vendégek a tóparti
lombsátrakban éjszakáztak. A fürdőélet leglelkesebb szervezője a
makfalvi Dósa Dániel regényíró, később a Kúria büntetőtanácsának tagja
volt, s az ő kezdeményezésére épültek a későbbi fürdőváros első
magánvillái. Egy korabeli leírás szerint "Szovátának hasonlóan több
tava vagyon, de egyet használnak különösen, minek melegsége igen
érezhető, s az az előnye, hogy bogarak benne nincsenek, mint a
tordaiba, s főfájást soha nem okoz… Első fürdő lakóépületét Simén
György báró és Tolnai János úr építették".
Az
Erdély szívében fekvő Szovátára tehát csupán bő másfél évszázada járnak
a fürdővendégek, miután a Görgényi-havasok alatti völgyet egy heves
földmozgás következtében elöntötte a közeli sósforrások vize, és
létrejött a nevezetes Medve-tó. Hajdanán neves tudósok siettek e
vidékre, és kísérletekkel bizonyították, hogy a különleges összetételű
víz számos betegség, főként a női meddőség leküzdésére kiválóan
alkalmas. Magas sótartalma okozza, hogy a fürdőzők valósággal lebegnek
a tó felszínén. A tóparton messze földről érkező betegek kenegetik
magukat a gyógyítónak tartott vöröses-fekete iszappal. Akik légúti
betegségekben szenvednek, a közeli Parajd sóbányáját látogatják
kristálytiszta levegőjéért, ugyanis a bánya tágas csarnokait a
gyógyítás és az idegenforgalom szolgálatába állította.
A
Medve-tó vízhőmérséklete az elmúlt évtizedek során fokozatosan
csökkent. A legmelegebb rétegekben a - heliotermia kialakulása után -
80 fokos hőmérsékletet is mértek, majd a víz hőmérséklete 1902-ben 61,
1910-ben 51, 1965-ben pedig 33 Celsius fokra csökkent. A hőmérséklet
csillapodása a beömlő édesvízzel, valamint a fürdőzők számának
növekedésével hozható összefüggésbe. A tó sótartalma a mélységgel
fokozatosan emelkedik, míg el nem éri a 220-300 g/l koncentrációt.
(Összehasonlításként: a tengervizek sókoncentrációja 34 g/l körül
mozog.)
A
Medve-tó hasznosítására annak kialakulása után hamarosan sor került.
1894-ben Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos szerezte meg a tó használati
jogát, fürdőengedélyt kért és kapott, 1900-ban pedig megalapította a
mai Szovátafürdőt. A fürdőélet a vasút kiépítése után lendült fel
igazán, a tó mellé meleg fürdőt, sétányokat építettek, a községet
közművesítették, és egyre szaporodott a vendégfogadók száma.
Kisebb-nagyobb megtorpanásokkal a fürdőtevékenység innentől kezdve
folyamatosan bővült: 1932-ben már 110 villában 1600 szoba várta a
gyógyulni vágyó vendégeket.
Napjainkban
Szováta újabb felvirágzás előtt áll, hiszen a közelmúltban a
magyarországi Danubius Hotels Rt. a fürdőtelepen több szállodát is
megvásárolt, valamint hosszú távra bérbe vette a Medve- és a
Mogyorósi-tavakat. A szállodákat felújították, a tavak környezetét
rendbe tették, megteremtve ezáltal a minőségi gyógyturizmus
lehetőségét. Az igénybe vehető gyógykezelések krónikus reumás
betegségek (arthrozis, spondilozis), posttraumás állapotok
rehabilitációja (ortopédiai műtétek utáni állapotok kezelése),
idegrendszeri betegségek, perifériás idegbénulás, krónikus női
betegségek, krónikus saplingitis és metritis, szekunder sterilitás,
krónikus tüdő és légúti megbetegedések, krónikus bőrbetegségek (például
psoriazis) esetén nyújthatnak hatásos segítséget a gyógyulásban. A
Medve-tó strandját 2006-ban felújították, s naponta 9–18 óráig várja
vendégeit. (13 és 15 óra között a tó védelme miatt nem lehet fürödni.)
Tavalyi jegyárak: felnőtteknek 8 lej/nap, gyerekeknek 5 lej/nap.
Jómagunk hosszan elidőztünk a sós
lebegésben, miközben vendéglátóinkkal alaposan megvitattuk a világnak
dolgait, majd friss pisztrángot ebédeztünk bőségesen, s ha szuszogva
is, de máris indultunk tovább Korondra.
Kapcsolódó hírek:
Titicaca tó, az inka birodalom eltűnt központja?