Salzkammergut talán a legszebb alpesi táj
Felső-Ausztria és Stájerország határán, a mészkőalpokban mélyen fekvő
tavaival és égbenyúló hegyormaival. Ez nyugati szomszédaink egyik
leglátogatottabb idegenforgalmi központja, olyan világhírű
üdülőhelyekkel, mint Bad Ischl, Bad Ausse, Gmunden vagy Hallstatt.
Tágabb értelemben a Traun-vidéket értik
alatta mintegy 2350 km2-es területével, szűkebben a festői alpi tavak
tartoznak ide. Salzkammergut rendkívül változatos: itt találhatóak az
Alpok nagy mészkővonulatának szaggatott szirtjei, s természeti
szépségei és különleges éghajlata okán évről évre turisták százezrei
keresik fel.
Sokat megélt, ám frissen vizsgáztatott
autónkkal indulunk néhány napos barangolásra Ausztria legváltozatosabb
természeti szépségeket kínáló tartományába – a salzkammerguti tavaktól
a kitzbüheli Alpokig tervezzük utazásunkat.
Remekül kiépített autópályákon haladunk, s érkezünk meg Bad Ischlbe, az
Ischl és a Traun folyók találkozásánál fekvő, erdők övezte völgyben
megbúvó városkába. A környék gyógyhatású forrásainak orvosi
felhasználása az 1820-as években kezdődött meg, s üdülőhelyként a 19.
század vége felé élte fénykorát. Bad Ischl története szorosan
összefonódik Ferenc József császár nevével, aki 1854 és 1914 között
minden nyarát itt töltötte. A híres Kaiser-villa egyik szárnya ma is
látogatható: magát a vadászkastélyt Ferenc József és Sissi
nászajándékba kapta Zsófia főhercegnőtől. Az elmúlt százötven év során
számos művészhíresség töltötte e gyógyhelyen pihenőnapjait, a
zeneszerzők közül mások mellett Brahms, a Strauss család, Bruckner és
Lehár. Bad Ischl büszkesége az 1832-ben alapított Zauner cukrászda,
ahol olyan édességek készülnek, mint a messze földön keresett Zauner
torta, az „eredeti” isler, a mogyorós-mandulás-mazsolás csokikalács,
vagy éppen a Schratt Katalin receptje alapján készülő császárkuglóf.
Bad Ischltől mindössze félórás autóút vezet Mozart városába, az ünnepi
játékairól világhíressé vált Salzburgba, a barokk építőművészet e
mesterművébe, a világ minden részéből érkező zenebarátok
találkozóhelyére. 1997. január elsejével került fel az UNESCO
Világörökség Listájára Salzburg óvárosa, melynek hangulatos utcáin tett
egy-egy séta ellenállhatatlanul bűvkörébe vonja a látogatót. A
különféle építészeti stílusokat egyesítő óváros felbecsülhetetlen
értékű kincset képvisel, ami nem utolsósorban a szigorú műemlékvédelmi
előírásoknak és azok betartásának is köszönhető. Aki felfedezőútra
indul a belváros kacskaringós kis utcáin (a legismertebbek:
Getreidegasse, Judengasse, Goldgasse, Kaigasse, valamint a Linzergasse
és a Steingasse), parányi területen talál épületeket a középkorból, a
romantika, a reneszánsz és a barokk korából éppúgy, mint ahogy
megtalálhatók itt a monarchia nemes, klasszicista stílusú polgárházai
is. Szinte nincs olyan korszak, amely ne hagyott volna építészeti
emléket Salzburgban.
A stájer vidék következő festői települése, az azonos nevű tó partján
fekvő Altaussee nem csupán arról nevezetes, hogy a Trisselwand
félelmetes sziklái mélykék tengerszemekbe zuhannak, miközben a
szomszédos Loser (figyelem: ragyogó sípályák!) sziklakoronái a
Dachstein hófödte gleccsereivel szemeznek, hanem arról is, hogy itt
született Szabó István Oscar-dijas Mephistójának főszereplője, Klaus
Maria Brandauer. Ám még érdekesebb, hogy híres sóbányáját a második
világháború vége felé Hitler parancsára kis híján megsemmisítették,
jóllehet zegzugos üregeiben rejtegették az elrabolt műkincsek nagy
részét, közöttük Brueghel, Dürer, Cranach, Tiziano, Raffaello,
Velazquez és van Eyck festményeit.
Az alpesi sóbányászat legrégibb
központjában rejtelmes föld alatti kirándulást tehetünk: dübörgő
bányavasúttal haladhatunk a keskeny síneken a mélyben kialakított
vágatokban, avagy kísérteties félhomályban evezhetünk tutajunkkal a
barlangi tavakon. Egy rekonstruált kelta faluban megismerhetjük
háromezer esztendővel ezelőtt itt élt elődeink mindennapjait.
A régió szívében, a Dachstein lábánál
található Gosau, Ferenc József másik kedvelt pihenőhelye. A csodaszép
tájakkal körülölelt városka minden évszakban ideális úti cél. Nyáron
vadregényes kirándulóutak, meseszép fürdőhelyek, horgásztavak, igényes
vendégházak és szórakozóhelyek, éttermek koncertelőadások várják az
idelátogatókat. (Ismét figyelem: télen minden igényt kielégítő
síparadicsom!)
Ám a tartomány legfőbb vonzereje a
Salzkammergut csillogó tavaiban és fenséges mészkőhegyeiben rejlik.
Látni itt szaggatott hegycsúcsokat (Donnerkogeln, 2052 m), hatalmas
jégmezőket (Karls-Eisfeld 5 km2) s a gleccserek közül meredeken
kiemelkedő sziklatornyokat. A vidék legnagyobb folyója a Traun, ám a
salzkammerguti táj igazi nevezetessége a festői környezetben megbúvó
több mint negyven kisebb-nagyobb tó.
Megannyi kalandos időtöltésre ad
lehetőséget a sárkányrepülés, a barlangászkodás, a vadvízi evezés, a
hegymászás – avagy szinte valamennyi vízi sport a környező tavakban. A
nyugalmat és a műemlékeket kedvelők felkereshetik a középkori
kolostorokat és zárdákat, a környező falvak parasztházait, vagy éppen
az építészeti remekekben bővelkedő kisvárosokat.
Utunk utolsó állomása Hallstatt, melynek történeti magja a város
fölötti Salzberg kősóját fejtő középkori bányászok gótikus települése.
További részeinek arculatát az 1750-es tűzvész utáni barokk újjáépítés
határozza meg. Háromszög alakú főterének, régi piacterének déli oldalán
egy impozáns 16. századi lakóház, vele szemben pedig a római katolikus
plébániatemplom áll. A Mária mennybemenetele plébániatemplom
(Pfarrkirche Maria Himmelfahrt) a 15. század végén épült késő gótikus
stílusban, 12. századi román alapokra. Az épület túlélte az 1750-es
tűzvészt, csupán tetőzete és tornya barokk stílusú. Berendezésének
becses darabja egy 1515-ben készült gótikus oltárkép Leonhard Astl
műhelyéből. A templom mögött található a Csontkamra (Beinhaus),
amelyben mintegy hatszáz megfestett emberi koponya található.
Történetük meglehetősen praktikus okokra vezethető vissza: a városka
temetője egy bizonyos határon túl már nem tudott továbbterjeszkedni,
ezért a 18–19. században, ahogy a korábbi sírokat fokozatosan
felszámolták, az azokból előkerült koponyákra díszes virágmotívumokat
festettek, az elhunyt nevét pedig ráírták és a Csontkamrában helyezték
el. Az elmúlt századokban a főtértől északra és délre, a tóparttal
párhuzamosan terjeszkedett a város, mígnem elérte mai kiterjedését. A
tipikus hallstatti ház feltűnően keskeny és magas, a Salzberg és a
Hallstatti-tó szorításában rendelkezésre álló csekély beépíthető
területet így tudták maximálisan kihasználni a helyiek ősei. A házak
dongaboltozatos földszinti részét terméskőből húzták fel, s erre
kerültek a favázas technikával kialakított emeletek. A hagyományosan
zsindelyes nyeregtetőből mára csak mutatóba maradt néhány.
Elbúcsúzva Felső-Ausztriától még fölírjuk
noteszünkbe, hogy a vidék legnagyobb síparadicsoma a dachsteini
régióban található, számtalan újonnan kiépített, különböző nehézségi
fokozatú pályájával és fáradhatatlan síliftjeivel kifejezetten
családközpontú sportolási lehetőségeket biztosít. S ami még fontos: e
területek abszolút lavinabiztos övezetnek számítanak.
Tehát nem kizárt, hogy januárban ismét útra kelünk, sokat megélt autónkat akkor hólánccal is megsegítve.
Remekül kiépített autópályákon haladunk, s érkezünk meg Bad Ischlbe, az
Ischl és a Traun folyók találkozásánál fekvő, erdők övezte völgyben
megbúvó városkába. A környék gyógyhatású forrásainak orvosi
felhasználása az 1820-as években kezdődött meg, s üdülőhelyként a 19.
század vége felé élte fénykorát. Bad Ischl története szorosan
összefonódik Ferenc József császár nevével, aki 1854 és 1914 között
minden nyarát itt töltötte. A híres Kaiser-villa egyik szárnya ma is
látogatható: magát a vadászkastélyt Ferenc József és Sissi
nászajándékba kapta Zsófia főhercegnőtől. Az elmúlt százötven év során
számos művészhíresség töltötte e gyógyhelyen pihenőnapjait, a
zeneszerzők közül mások mellett Brahms, a Strauss család, Bruckner és
Lehár. Bad Ischl büszkesége az 1832-ben alapított Zauner cukrászda,
ahol olyan édességek készülnek, mint a messze földön keresett Zauner
torta, az „eredeti” isler, a mogyorós-mandulás-mazsolás csokikalács,
vagy éppen a Schratt Katalin receptje alapján készülő császárkuglóf.
Kommentáld!