Széchenyi Zsigmond talán a legnemesebb magyar család leszármazottja.

Közel az egész világot bejárta, utazásait vadászati könyvei tiszta, szép, magyar nyelvű, gazdag szókinccsel megírt élvezetes, olvasmányos műveiből élhetjük át mi is.

Ükapja Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum alapítója, dédapja Széchenyi Lajos, a "legnagyobb magyar" fivére, apja Széchenyi Viktor földbirtokos, gazdálkodó volt. Gyermekkorát a Fejér megyei Sárpentelén, illetve az ausztriai és csehországi rokonok birtokain töltötte.

Először jogi tanulmányokba kezdett, de nomsokára már Münchenben, Oxfordban, Cambridge-ben hallgatott zoológiát, erdészeti és mezőgazdasági előadásokat, tanulmányai befejeztével apja köröshegyi gazdaságát igazgatta.

A kiváló lovas és teniszjátékos húszas éveinek elejére a vadászat megszállottja lett.

Élete nagy álma teljesült, amikor 1927 tavaszán Almásy Lászlóval együtt Szudánba indulhatott, ezt az expedíciót még további nyolc követte, de járt Indiában és Alaszkában is.

Négy földrészen tett utazásairól rengeteg élménnyel és gazdag zsákmánnyal tért haza, színes, izgalmas útleírásai, csodálatos vadásztörténetei 1930-tól láttak napvilágot.

A Csui, az Elefántország, a Nahar, az Alaszkában vadásztam másfél millió példányban jelent meg, kilenc nyelvre fordították le és hihetetlen magas példányszámban kapkodták el.

Élete fő művének 1300 darabos, Istenhegyi úti házában elhelyezett trófeagyűjteményét tartotta, amely Budapest ostromakor az utolsó darabig elpusztult.

Apját a szovjetek halálra verték, őt magát fogságba hurcolták, a háború után birtokait elkobozták, grófi címét elvették, végül kitelepítették a Hortobágyra.

1952-ben az ÁVH Andrássy-úti székházában, majd a sopronkőhidai börtönben raboskodott, aztán Balatongyörökön jelöltek ki számára kényszerlakhelyet. Innen járt át a keszthelyi Helikon Könyvtárba, ahol segédmunkaerőként készítette el a vadászati irodalom szakbibliográfiáját.

Az ötvenes évek közepétől helyzete javult, újra kiadták a Csuit, aztán a többi kötetét is. 1959-ben a fővárosba költözhetett, 1960-ban hivatalos állami expedícióval Kelet-Afrikába utazott, 1964-ben kilencedszer, egyben utoljára vezetett expedíciót a szeretett földrészre. 1967. április 24-én halt meg Budapesten, halálát az utolsó expedíció során szerzett afrikai amőbás betegség okozta.

Trófeái és hatezer kötetes négynyelvű szakkönyvtára ma a Természettudományi Múzeum tulajdona, Széchenyi Vadászati Könyvtár elnevezéssel.

"Bwana Kelele", azaz "Csendlegyen úr" munkáit már jó ideje nem adták ki, ezért Széchenyi Zsigmond neve az utóbb felnőtt generációknak már nem mond semmit. Pedig vadászati könyvei tiszta, szép, magyar nyelven, gazdag szókinccsel megírt élvezetes, olvasmányos művek, ma antikváriumok keresett ritkaságai.

Vadászútjai 

Európa

Széchenyi Zsigmond emléktáblája

az Úri utcában

1915-1930 között Magyarországon vadászott; a Bakonyban, a Vértesben és kőröshegyi birtokán. Főleg szarvasra vadászott, ezért utazott a Kárpátokba is. Erdélybe 1941-től járt; legtöbbször a marostordai Dédabisztrára, ahol a szarvason kívül medvére, őzbakra, vaddisznóra, Tirolban, ahova évről évre járt, zergére és fajdfélékre vadászott. Európai útjai során több országot is meglátogatott, Skóciában skót hófajdra, Olaszországban alpesi kőszáli kecskére stb.

Afrika

• 1927-ben került sorra első afrikai vadászútjára, Szudán keleti felében az abesszín határ közelében levő Fung-tartományba. Erről szóló élménybeszámolóját a Szarvasok nyomában című könyvének második részében olvasható.

• 1928-ban novemberében a kenyai Guaso Nyiro folyó mellett lévő Buff and Rhino Campban, a Massai Rezervátumban vadászott; párducra, oroszlánra, bivalyra, elefántra, impalára, orrszarvúra.

• 1929. márciusában már a Kitui vidéken járt az elefántok nyomában.

• 1932. november–1933.március-ban ismét visszatért Kenyába, ahol főleg elefántra, bongóra-antilopra és oroszlánra vadászott. Ennek és 1933 telén tett útjának állít emléket az Afrikai tábortüzek című könyve.

• 1933. november–1934.március-ban Kenyában az Északi Guaso Nyiro környékén vadászott kafferbivalyra, a Khulal-hegynél nagykudura, karácsonykor elefántra, majd ismét bivalyra és oroszlánra. '34. márciusa a Kitui őserdőben éri elefántot kutatva.

• 1935. január–március-ban a szudánban elterülő Lybiai-sivatagban vesz rész egy Almásy László vezette expedícióban ahol Horthy Jenővel antilopra vadászott. Itt lőtte azóta is világrekordernek számító Addaxát. A sivatagi élményeket a Hengergő homok című könyve örökíti meg.

Ázsia

1937. december – 1938. március: Indiai vadászélményeit Nahar című könyvében foglalta össze.