Hét évvel ezelőtt az UNESCO döntése alapján vált a dél-nyugat-kínai Lijiang óvárosa világszerte ismertté. Lijiang számos nemzetiség kulturális jellegzetességeit elegyíti, tökéletesen megőrzött, mesterkéletlen arculata meggyőzte a világszervezet zsűrijét és így a kulturális világörökség listájára került. Azóta egyre több látogató fordult itt meg a világ minden tájáról és az óváros maga is egyre forgalmasabbá vált.

Érdemes Lijiang óvárosának felkeresésére viszonylag hosszabb időt „egy hetetó” szánni. A jó állapotban megőrzött régi épületek, a finoman faragott faszobrok, az eredetileg sötétszínűre kövezett utcán táncoló, éneklő, naxi nemzetiségű idős emberek, és a kisváros életére a maga bélyegét rányomó ősi dongbai kultúra--mind nagy vonzerőt gyakorolnak a látogatókra és megérintik a turisták lelkét.

(Lijiang Óváros)

A némileg átalakított, régi stílusú házakból szállodák lettek, ahol a város szerelmesei megszállhatnak.

A romantikus bárok, kávézók a turisták kedvenceivé váltak--Lijiang igazi, otthonos városnak tűnik a számukra. Az idegenforgalmi ágazaton vállakozó helybeli He Guilin szerint Lijiang a régmúltban is mintegy kapocsként működött Dél és Észak között. 
Lijiang a történelem folyamán fontos településnek számított, amelyet gyakran felkerestek a tea- és lókereskedők, akik délről északra szállították árujukat. A klíma miatt, és mert a hegyek között másként alakultak az évszakok, a múltban sok déli vendég csak idáig jött és itt maradt, nem ment tovább északra. Az északiak meg ha tehették, nem mentek tovább délre „így többféle kultúra ötvöződött nálunk Lijiangban.

Az óváros a fennsíkon, mintegy 2400 méter magasan fekszik, kultúrális sokszínűségét mindmáig megőrizte. Az óváros kiterjedése mintegy 4 négyzetkilométer, itt 6200 család él, közülük a legtöbben a naxi nemzetiséghez tartoznak. Az óvárosban a lakosok egyharmada bronz- és ezüstedények készítésével, bőráruk, szőnyegek előállításával, textilfeldolgozással és italkészítéssel foglalkozik és persze kereskedelemmel is, hiszen a kézműipari termékeket valahogy értékesíteni kell. 

Az óváros központjában fekvő Sifang utca Lijiang jelképe. A belvárosban a csaknem száz négyzetméteres kis teret színes kövezet burkolja, az utca két oldalán üzletek, boltok sorakoznak szorosan egymás mellett. A Sifang utcából indul az óváros többi utcája, így a négy főút is, amelyekből számos kisebb utca ágazik le. 

A lijiangi óváros szinte "híd múzeum"-ként is szolgál. A belvárost átszelő Yuhe folyón több mint 350 híd épült, amelyek zöme négy-ötszáz éves múltra tekinthet vissza. A Sifang utcától mintegy 100 méterre lévő Dashi híd alatt a vízben tűkröződik Lijiang leghíresebb hófedte hegycsúcsa.

Aki Lijiangban kószál az utcán, mindenütt a múlt emlékeibe ütközik. Megelevenednek a naxi legendák, mindenütt a fülünkbe csendülnek a híres naxi zenei emlékek. 
Kínában sok kedves, régi hangulatot árasztó kisváros van, mint például a műsorunk korábbi adásában bemutatott yunnani Daly és a kelet-kínai Zhouzhuang, de a lijiangi óváros egészen egyedi, tükrözi a sajátos dongbai kultúra hatását. 
A Yushui folyó mentén elterülő Dongba faluban különösen jól lehet tanulmányozni és élvezni a dongbai kultúrát. A kultúra megőrzését célozta már a falu alapítása is, itt mutatják be a dongbai írást használó naxi nemzetiség több száz éves házait, hagyományos életformáját és oktatási módszereit. He Chang-hong, az egyik helybeli erről igy nyilatkozik: 
"Itt, Dongba-ban rendszeresen bemutatunk vallási szertartásokat, amelyek a kultúránk részét képezik. Ezeket a rendezvényeket dongbai összejöveteleknek is nevezik."

He Chang-hong elmondta, hogy egyre kevesebb a dongbai kultúrát valóban jól ismerő idős ember. Ezért a kultúrális örökség megőrzése érdekében a faluban több mint 40 fiatal foglalkozik a kulturális örökség elsajátításával. 
Az óváros utcaköveit a lakosok több száz év alatt világosabb színűre koptatták. Az itteni idős emberek életét bizony néha zavarják a turisták. Ennek ellenére- szerencsére - továbbra is fennmaradnak az óváros történelmi emlékei és a város megőrzi ősi hagyományait.