Divat manapság egzotikus tájakra utazni,
olyan vidékekre, amelyek azt sugallják: itt előttünk talán még nem is
jártak emberek. S bármilyen meglepő, Európában is található egy ilyen
távoli sziget, Izland, a gleccserek és a tűzhányók, a lávafolyamok és a
gejzírek – az érintetlen őstermészet országa.
Izland szigete az óceán közepén húzódó
Atlanti-hátság vulkanikus képződményeinek a tengerszint fölé nyúló
csúcsa. Területének nagy része lankás, ám a sík vidékeket hatalmas
bazaltvulkánok pöttyözik. Az 1500 méternél magasabb hegyek ormain
nyáron is megmarad a jégtakaró. Izland Európa második legnagyobb
szigete, az Atlanti-óceán északi csücskében, Norvégia és Grönland
között. Hazánknál valamivel nagyobb, 103 000 km2, ám lakóinak száma
alig haladja meg a negyedmilliót.
Történelme nagyjából egyidős a miénkkel.
Először nyugat-norvég, azaz viking telepesek érkeztek a szigetre a
800-as évek második harmadában. A mi államalapításunk idején az
őslakosok – saját elhatározásukból! – fölveszik a kereszténységet,
jóllehet néhány pogány szokást még hosszú ideig nem vetnek el. Izland
történelmének nagy korszaka a következő két évszázad: ekkor jegyzik fel
a sagákat és a germán mitológia alapforrását, az Eddát.
A 13. század már nem a függetlenségé: el
kell ismerniük a norvég király fennhatóságát, amit, tetézve a bajt,
több száz éves dán uralom követ. A függetlenedési küzdelem átnyúlik a
20. századba, amikor – nem akármilyen politikai kötélhúzás után –
1944-ben végre megalakul az Izlandi Köztársaság. Izland ma kontinensünk
legfejlettebb államai közé tartozik.
Ötezer kilométer hosszú partvonalát öblök és fjordok tagolják,
amelyeket egy korábbi jégkorszakban a szigetet borító jégpáncélból
aláereszkedő gleccserek mélyítettek a tengerpartokba. A szigeten két
óriás vívja időtlen harcát: a tűz és a jég, a hegyeket építő vulkánok,
és a hegyeket legyaluló jégárak. Amikor e sorokat írjuk, a jég
vesztésre áll, ugyanis a hajdani pleisztocén jégpáncélból mára csak
elszigetelt „jégsapkák” – Vatnajökull, Hofsjökull, Myrdasjökull stb. –
maradtak. (A jökull szó gleccsert jelent.) E jégsapkákból táplálkozó
gleccserek már nem jutnak el a tengerig, tehát új fjordokat nem vájnak.
Jégtömegük még a szigeten elolvad, s e víz a kisebb-nagyobb
gleccserfolyókat táplálva éri el a fennsíkok széleit, ahonnan aztán
csodaszép vízeséseket formálva találkozik végül a tengerrel. A
gleccserek és a gleccserfolyók megállás nélkül gyalulják, pusztítják a
szigetet, ám létezik egy építő erő is, a vulkanizmus.
A táj végső formáját e két ellentétes
folyamat harca határozza meg. Izland számos működő vulkánja közül a két
legismertebb a Katla és a Hekla. A szigeten gyakoriak a földrengések. A
föld mélyéről olykor fütyülve, sisteregve feltörő forró „szökővíz”
olykor 50–70 méter magasra lövell. Közülük a fővárostól keletre
található Geysir szolgált névadóul társainak.
A sziget fában roppant szegény, völgyei
alján néhol még a fűfélék is nehezen élnek meg. A gyér növényzet bőven
elegendő viszont a birkatartáshoz: Izland jelentős húsexportőr,
gyapjútermékei méltán világhírűek. Élelmiszeriparának természetes
motorja a halászat, bár a viking utódok a halászati zóna önkényes
kiszélesítésével nem egyszer vihart kavartak az amúgy sem szélcsendes
északi vizeken.
Százezer lakosával Reykjavik a világ
legparányibb metropolisza. Nyüzsgő kikötőjének forgalma az öreg
kontinens legnagyobbjaival vetekszik, s ugyanígy versenyezhetnének
modern kórházai, iskolái és lakónegyedei, de híres egyeteme is vonzza a
külföldi diákokat, operaházában pedig estéről estére világsztárok
lépnek az értő közönség elé. (Érdekes közbevetésként csupán: e piciny
nagyvárost a gejzírek vízével fűtik – szinte ingyen.)
Az idegenforgalom növekedése egyelőre még
nem veszélyezteti az őstermészetet, Izlandon még mindig kaland az
utazás, s bőven akadnak még hatalmas, ember által alig, vagy egyáltalán
nem látogatott helyek.
E kis nép olyan nyelvet beszél, amely talán – Európában mindenképp – a
legjobban őrzi ősi állapotát. Az izlandi nyelv az indoeurópai, azon
belül a germán nyelvcsalád tagja, s a skandináv nyelvek szűkebb
családjába tartozik. Mivel az ország történelme során viszonylag kevés
külső behatás érte, az izlandi nyelv lényegében máig azonos az
óészakival, a vikingek és a sagák korának nyelvével. Rokonságot
leginkább a norvéggal mutat, ám valójában a feröri áll hozzá a
legközelebb, melyet a Skócia és Izland között fekvő (amúgy Dániához
tartozó) Feröer szigeteken beszélnek.
Az ország felfedezésére az autóbérlés nyújtja a legjobb megoldást. Így
kedvünkre választhatjuk meg úti célunkat: irány a táguló horizont.
(Amely szó szerint értendő, mivel a szigetország területe, ha csupán
néhány centiméter/év sebességgel is, de állandóan növekszik. A feltörő
vulkáni anyagok építik, sőt időnként a tengerből is újabb és újabb
szigetek emelkednek ki, ugyancsak a folyamatos vulkanikus működés
következtében.) Az ország északi félszigetei éppen érintik a sarkkört.
A tengerpart közelében, különösen Izland déli és keleti oldalán a magas
szélességi fokhoz képest enyhe az éghajlat. A Golf-áramlat fő ága
Izland és Norvégia között éri el fönn északon a Jeges-tengert.
Reykjavik a délnyugati partvidéken, egy félsziget tövénél fekszik.
Kirándulásaink során fölkereshetjük a Kék Lagúnát, megcsodálhatjuk a
félelmetes gejzíreket, gyönyörködhetünk a Gullfoss-vízesésben,
fölfedezhetjük a fjordokat, a Jökulsárlón jéghegyeit. De lehetőség
nyílik bálna- és fókalesre, gleccsertúrára – avagy éppenséggel
sétarepülésre. A turista a végtelennek tűnő természetben, a többnyire
zord időjárás ellenére is úgy érezheti: ez maga a szabadság! A
szelídebb, mérsékelt vagy mediterrán égövi tájakhoz szokott
közép-európai utazót minden fáradságáért bőséggel kárpótolja a vulkánok
és gleccserek szaggatta, drámaiságában is gyönyörű izlandi táj. Hol van
még egy hely Európában, ahol tiszta időben akár 100 kilométer
távolságba is ellátni?
Érdemes tehát ellátogatnunk a világ egyik legszebb országába!
Kommentáld!