Az Ürömi Víznyelőbarlang a névadó község határában, annak templomától K-re, mintegy 600 méter távolságra található. A falu szélén, a Csillaghegy irányába tartó út bal oldalán, egy bozóttal benőtt, általában igen szemetes, mintegy 10 méter mély, jellegzetes, lefolyástalan mélyedés húzódik. A nyelő mélypontján nyíló barlangbejárathoz egy viszonylag hosszú, időszakos vízfolyás vezet. Nagyobb esők, hóolvadás alkalmával a megnövekedett vízmennyiséget a nyelő nem képes elvezetni, és a víz visszaduzzad.

A barlangnak - beleértve a feltárást megelőzően csak víznyelőként ismert bejáratot is - igen szegényes az irodalma. Legelőször 1871-ben Koch Antal tesz róla rövid említést, "Wolfsgrube" néven és ő már feltételezi, hogy a víznyelő alatt a hegy gyomra barlangot rejt magában. Később Bekey Imre Gábor (1914) a Macska-barlang ismertetésével kapcsolatban a Pilis-hegység többi víznyelője mellett az Ürömi-víznyelőt is nevesíti, míg Hampel Ferenc (1940) részletes tanulmány keretében foglalkozik vele. A negyvenes években többen, sikertelenül próbálkoztak a barlang feltárásával: Bertalan Károly és Hluchányi Imre úgy vélték, hogy a víznyelő alatti rendszer olyan mértékig el van tömődve, hogy ott csak robbantással lehetne eredményt elérni. Később a TTE tagjai is megkísérelték a nyelő kibontását, de a járható szelvény elérése előtt a munkát abbahagyták.

A barlang feltárása Leél-Össy Sándor nevéhez fűződik, akinek figyelmét Láng Sándor hívta fel az üröm határában régen ismert búvópatakra. Az 1949 őszén megkezdett kutatómunka eredményeképpen, 1950. március 12-én tárultak fel a rendszer első szakaszai. A Földtani Intézet támogatásával végzett kutatások áprilisban a barlang összes, eddig ismert szakaszainak megismerését eredményezték. Alsóbb részei azonban annyira el voltak, és jelenleg is el vannak tömődve, hogy a karsztvízszintet elérni nem sikerült. A barlangról először Leél-Össy készített vázlatot, részletes térképe és a jelenlegi állapot leírása pedig 1990 őszén született meg. A felmérést a MAFC Barlangkutató Csoportja, a Barlangtani Intézet megbízásából készíttette el, de ekkor már a barlang néhány egykoron ismert szakasza nem volt járható.

Maga a víznyelő felső eocén bryozoás márgában alakult ki, amely alatt 2-3 méterrel megjelenik a barlangot is magában foglaló felső-eocén nummuliteszes mészkő (bartonien emelet). A befoglaló kőzet kövületekben szegény, a mészkő elég jelentős agyagtartalommal jellemezhető. A tektonikai szerkezet a barlangban és annak környékén is igen bonyolult. A járatok kialakulása is egy jelentős hasadékrendszerhez köthető, melynek főbb csapásirányai ÉK-DNy és ÉNy-DK. Habár a felszíni formakincseket vizsgálva a barlang egyszerű víznyelőnek tűnik ezt a felszín alatt található formák nem támasztják alá. A nyelő vízgyűjtő területe mintegy 1 km2, ennek megfelelően állandó vízfolyás nem fedezhető fel. A barlang alaprajza meglehetősen bonyolult, számos vízszintes folyosóból és az azokat összekötő függőleges aknákból áll. Vannak olyan helyek, ahol 8 különböző szintű barlangjárat kereszteződik az alaprajz egy pontján. A járatok, különösen a felső szakaszokban meglehetősen szűkek, nehezen járhatóak, a feltárók bőségesen osztogathatták a különféle "szorítók" (pl. Attila-, Beszterczey-, Irénke-, Névtelen-, Kutya-szorító) elnevezést. A legtágasabb üregek a legalsó szinten találhatóak, köztük a legnagyobb, a 2-3 méter magas és 4 méter hosszú Óriás-terem. Oldásformák elsősorban itt figyelhetőek meg, ezek a gömbölyded, vagy boltozatszerű bemélyedések Leél-Össy szerint nem köthetőek hidrotermális eredethez. A felső szakaszok jellemző kitöltése az omladék, míg a barlang alján jelentős mennyiségű agyag halmozódott fel. Cseppkövet csak elvétve találhatunk, jellemző formája a bekérgeződés. Sajnos a lakott település közelsége, a víz által a barlangba behordott jelentős mennyiségű, meglehetősen vegyes összetételű hulladékon keresztül is lemérhető.

Az Ürömi-barlang az egyetlen aktív barlang Nagy-Budapest közvetlen környékén, és egyben az egyetlen víznyelő barlang is. A Buda-Pilisi hegyvidék másik nagyobb, aktív víznyelő barlangja: a Csobánkai-Macskabarlang jóval kisebb barlangunknál, de különben is messze esik fővárosunktól. Turisztikai szempontból egyedülálló természeti kincs az ürömi-barlang részben a többi budai barlangtól merőben különböző jellege és forma kincse, részben nagy mászási nehézségei miatt. Emellett igen könnyen megközelíthető. A barlangból már eddig is igen jelentős szakaszokat tártunk fel. (Összesen 214 métert), de még további feltárásokra is lenne lehetőség, ha nagyobb anyagi befektetéssel és komolyabb felszereléssel fognánk hozzá, sőt talán még a karsztvizszintig is le lehetne hatolni benne. A további kutatásoknak mindenféle szempontból nagy jelentősége lenne. Tudományos szempontból megoldódnának a barlangban még megoldásra váró, elsősorban hidrológiai jellegű problémák, melyek nagyon becses adatokat szolgáltatnának Budapest ivóvízellátása szempontjából oly fontos budai karsztvízkutatásokhoz.

Az Ürömi Víznyelőbarlang a Duna-Ipoly Nemzeti Park engedélyével látogatható, bejárása alapfelszerelésen túl nem igényel technikai eszközöket, azonban a benne található szűkületek miatt csak gyakorlott barlangkutatók számára javasolható.

A bejáratot képező Attila-szorítón leereszkedve egy ÉK-DNY irányú viszonylag magas hasadék következik, melynek iránya meghatározó a barlang ezen, felső szintjén. Innen ugyanazon hasadékban kialakult, két különböző szinten elhelyezkedő úton lehet a felső szint központi részébe, a Nagy-terembe jutni. Itt az omladékos jelleg dominál, néhány felharapódzás és egy igen szűk kis oldaljárat, a Kutyaszorító nyílik belőle. Az út a mélyebb részek felé a terem közepén található nagy omladéktömb alatt (Kába-kő) vezet tovább. A Nagyakna omladékán lemászva, majd szűkületek sorozatán átpréselődve előbb a vízszintes Névtelen-folyosóban, majd a hasonlóan alacsony és keskeny, helyenként szép korróziós formákat mutató Rövid-folyosóban, legjobb esetben is csak négykézláb lehet haladni. Innen egy további omladékos szűkületen leereszkedve érhetők el a tágas alsó-szintű járatok; a Magas-folyosó és az Óriás-terem. Itt található az erősen feltöltődött Szabó József-terem, amelyből az Alagút teljes kitöltöttsége miatt a korábbi vázlaton és leírásban szereplő Demse-terem ma már nem közelíthető meg.

A barlang 1993-ban életbe lépett fokozott védelme a területre kevéssé jellemző egyedi formakincsével indokolható. A környék többi barlangját nagymértékben jellemző hévizes hatások jellemző jegyei itt nem egyértelműen mutathatóak ki, főleg a hidegvizes korróziós- eróziós formák dominálnak. A barlang feltehetőleg további szabadlégterű szakaszokon át eléri a szabad karsztvíztükröt, utat biztosítva a bejáratán át a rendszerbe bejutó nagy mennyiségű szerves és szervetlen eredetű hulladéknak, amely sajnos nehezen eltüntethető jellemzője, ezen jobb sorsa érdemes barlangnak.

Ürömi Kongó-barlang

Az 1992. májusában felfedezett és feltárt 12.7 m mély, 20 m hosszú barlang az Ürömöt Csillag-heggyel összekötő út mellett nyílik Üröm határában, a Péterhegyi út 1. sz. fölött elhelyezkedő felhagyott kőfejtőben. Az eocén nummuliteszes mészkőben, tektonikus hasadék mentén kialakult járatban borsókövek és kalcitlemezek voltak találhatók. Mára azonban a bejárat közvetlen közelében található akna lejárati szakasza kőzettörmelékkel, és különféle hulladékokkal el van tömve, ezáltal megakadályozza a barlang mélyebb járataiba való bejutást. A bejáratból jobbra egy kúszószakasz az, ami ma bejárható a barlangból, de ennek a szakasznak az élvezeti értékét is nagyban csökkenti a bejáratban található nagymennyiségű szemét.

Dr. Nyerges Miklós