Munkámban egy idáig teljesen ismeretlen, új, aktív barlang: az ürömi víznyelő alatti barlang felfedezéséről és feltárásáról akarok beszámolni. Egyúttal részletesen fogom ismertetni a barlang sztratigráfiáját, tektonikáját, paleontológiáját, geomorfológiáját és hidrológiáját.* Barlangok felfedezésének ugyanis csak egyéni érdekessége és legfeljebb turisztikai értéke van, ha a felfedezés nem jár együtt a barlangnak és környékének tudományos kikutatásával.

·

Barlangunk az ürömi víznyelö alatt húzódik, annak folytatásaképpen. A víznyelő Nagy-Budapest területén kívül, de a budapesti határvonal közelében fekszik, Üröm község 'keleti szélétől mintegy 300 méterre, közvetlen az üröm-Csillaghegyi kocsiút északi oldalán. A víznyelő messziről felismerhető, ugyanis egy jellegzetes, meredekoldalú, kb. 10 m mély, lefolyástalan mélyedésben alakult ki. Szerkezetileg a víznyelő környéke már a Pilis-hegycsoport  területéhez tartozik.

A barlang irodalma

Az ürömi barlangnak, mint újonnan feltárt barlangnak természetesen idáig nem volt semmiféle irodalma. De a már régen ismeretes ürömi víznyelőnek is igen szegényes az irodalma. Legelőször Koch Antal tesz róla rövid említést "Wolfsgrube" név alatt, és már ő feltételezi, hogy „a dachsteini-mészkőben (?) kialakult víznyelő alatt a hegy gyomra barlangot rejt magában".(1) Bekey Imre a Csobánkai Macska-barlang ismertetésével kapcsolatban a Pilis-hegyvidék többi víznyelői közt az Ürömi víznyelőt is megemlíti (2). Bertalan Károly a BETE Barlangnaplójában röviden leírja a víznyelőt és beszámol feltárási kísérleteiről {3). Önálló és részletes tanulmányt egyedül Hampel Ferenc írt a víznyelőről (4).

Az Ürömi-víznyelő alatt már eddig is több ízben próbáltak barlangot feltárni, de a nagy nehézségek következtében idáig minden kísérletet sikertelenül hagytak félbe. Nagyobb arányú kísérletet végzett Bertalan Károly Hluchány Imrével 1940-ben, amikor megállapították, hogy "a víznyelő alatti barlang annyira el van tömődve, hogy csak robbantással (?) lehetne továbbhaladni" (3). Ezen kívül szintén a 40-es években a TTE tagjai is próbálkoztak a barlang feltárásával, de ők is abbahagyták. (Venkovits István szóbeli közlése).

Láng Sándor egyetemi m. tanár hívta fel először a figyelmemet az Ürömi-víznyelőre. A víznyelőt első alkalommal egy nagyarányú felhőszakadás után néhány nappal kerestem fel 1949. szeptember 9-én. Rögtön feltűntek a víznyelőmélyedés nagy arányai és a felhőszakadás alkalmával beleömlött víz hatalmas feltöltő és pusztító munkája: a víznyelő oldalában még 4-5 méterrel a nyílások felett is sárosak voltak a fák és bokrok levelei, jeléül annak, hogy odáig duzzadt fel a hirtelen lefolyni nem tudó víz. Ezért már akkor megszületett bennem a feltevés, hogy a víznyelő eltömődött feneke alatt hatalmas barlang rejtőzik, melyet érdemes lenne feltárni, (bár a víznyelő irodalmát akkor még nem ismertem). Minthogy a víznyelő bejárata nem karsztosodó bryozoás­márgában van, ugyanakkor azt is feltételeztem, hogy a felszín alatt csekély mélységben karsztosodó kőzet rejtőzik (mégpedig a felszíni vizsgálataim szerint valószínűleg nummulinás mészkő), melyben már komolyabb üregek lehetnek.

E feltevéseim alapján már 1949. őszén több alkalommal folytattunk feltáró munkálatokat testvérem Leél-Össy Attila segítségével. E kutatások folyamán hamarosan megtaláltuk a felszíntől kb. 3 méterre a víznyelő karsztosodó alapkőzetét, mely tényleg nummulinás mészkőnek bizonyult, és ez a tény még jobban megerősítette bennem azt a feltevést, hogy a víznyelő alatt komoly barlang alakult ki. Még az ősz folyamán kisebb, teljesen eltömődött üregeket is találtunk, de a tulajdonképpeni barlang feltárása csak akkor sikerült teljesen, amikor 1950 márciusában néhány lelkes bölcsész és műegyetemi hallgató is csatlakozott hozzám. Így nagyobbszámú kutatócsoporttal folytathattam a feltárásokat és 1950. március 12-én megtaláltuk és kibontottuk a barlang bejáratát: a 12 méter mély függőleges és roppant szűk "Attila szorítót" mely alatt hatalmas vízszintes folyosókat és újabb aknákat találtunk.

Ezután a Földtani Intézet anyagi támogatásban részesített, és ennek segítségével még több mint egy hónapon át szinte szakadatlanul dolgoztunk. Némileg kiszélesítettük az Attila-szorítót, és egy kb. 4 méter mély, mesterséges bejáratot is véstünk hozzá. Ezenkívül további belső feltárásokat is végeztünk. Ezek során 1950. április 1-én egy teljesen eltömött agyagos szifon, a Beszterczei-szorít6 kiásásával az alsóbb szintekre vezető újabb aknákat és termes folyosókat találtunk, és egyik napról a másikra több mint háromszorosára növekedett a barlang. Sajnos a barlang alsóbb részei annyira el voltak tömődve, hogy végcélunkat: a karszvízszintet nem tudtuk elérni, bár a barlang aljában is nagyarányú ásatásokat végeztünk. De így is hatalmas barlang-rendszert tártunk fel. A feltárt szakaszokat szintén a hallgatók segítségével részletesen térképeztem. (L. a mellékelt barlangi térképeket!)

Sztratígráfiai viszonyok

Az ürömi víznyelő legfelsőbb eocénkori bryozoás-márgában alakult ki, mely alatt azonban a felszíntől kb. 2-3 méter mélységben  felső eocénkori (bartonien emelet) nummulinás-mészkő van. A barlang már a nummulinás-mészköben képződött.

A bryozoás-márga szürkésbarna színű, vékony réteglapokban települt ("leveles") kőzet. Elég puha, ütésre könnyen törik. Nagy agyagtartalma miatt a szénsavas víz nehezen oldja, nem jól karsztosodik. Tehát a víznyelő tulajdonképpen rejtett karsztos jelenség. A bryozoás márga csapásiránya: 10⁰ (É-D), dőlésiránya: 10-12⁰; a nummulinás mészkőre általában konkordánsan települ. A közvetlen környékén is mindenütt bryozoás-márga van a felszínen, vagy a vékony talaj alatt, a kőfejtők aljában azonban már a nummulinás mészkő is kibukkan. A kőfejtőkben a bryozoás márga csapása és dőlése igen változatos, eltér a víznyelő melletti mérés adatoktól. A víznyelőtől kelet felé a Róka-hegy nyugati lejtőjén felfelé fokozatosan elvékonyodik és elvégződik a márgaréteg. Nyugat felé: üröm község alatt is valószínűleg megvan a mélyben (fiatalabb rétegek alatt).

A nummulinás-mészkő a bryozoás-márgához nagyon hasonló, szintén szürkésbarna színű kőzet. A márgánál azonban sokkal keményebb, és nehezebben törik. Vastag rétegpadokban települt. Csapás- és dőlésiránya a víznyelő aljában és a barlang felső részében nagyjából megegyezik a bryozoás-márgáéval. Ugyanazon kőfejtőben is az egymás alatti bryozoás-márga és nummulinás mészkőrétegek dőlés- és csapás iránya általában azonos. Nagy a változatosság azonban a különböző feltárások nummulinás mészköveinek a dőlésében és csapásában. Sőt magában a barlangban is különböző fokú dőléseket és csapásokat mértem. A nummulinás mészkő dőlésszöge is elég változatos, a felszínen: 7-8°, a barlangban 6-10°, -Kelet felé a bryozoás-márga alatt, majd a márga elvégződése után a felszínen is felhúzódik a Róka­hegy nyugati oldalán egészen a csúcsig. Tehát a nummulinás-mészkő településterülete kelet felé erősen túlnyúlik a reá vékony rétegben, konkordánsan települő márga területén. (A legfelső eocénban a tenger vidékünkön valószínűleg regredált!) Nyugat felé a mélyben fokozatosan vastagodik a nummulinás-mészkőréteg. A barlangban még 40 méter mélységben sem találtuk meg az alját. Valószínűleg Üröm község alatt is bizonyos mélységben nummulinás mészkő van.

Az erős hasonlóság miatt a barlangban és a feltárásokban nagyon nehéz határt vonni a bryozoás-márga és a nummulinás-mészkő rétegei közt. Feltehető, hogy területünkön az eocén végén -a tenger visszahúzódásával együtt fokozatosan ment át az üledékképződés a nummulinás-mészkőből broyzoás-márgába. De maga az ürömi nummulinás-mészkő se igazi típusos mészkő, mert némi agyagtartalma ennek is van, és emiatt inkább átmenetnek tekinthető a márgából a mészkő felé.

A nummulinás-mészkő a márgánál sokkal jobban oldódik, de agyagtartalma miatt még mindig nem tökéletesen karsztosodó kőzet. Ha a barlangunk falait összehasonlítjuk a dachsteini-mészkőben képződött barlangok falaival (pl. Remetehegyi-barlang és zsomboly, Macska-barlang), rögtön látjuk, hogy az utóbbi kőzet felülete mennyivel jobban korrodált, illetve karrosodik. Sokszor egészen kicsipkéződnek a dachsteini-mészkőbarlangok oldalai, míg az Ürömi-víznyelőbarlang fala majdnem egészen sima, legfeljebb enyhe beöblösödések és elvétve kisebb lyukak jelzik, hogy a korrózió itt is működött. Egyéb kőzetek csak az ürömi-barlang távo­labbi környékén találhatók.

Tektonikai viszonyok

A tektonikai szerkezet az ürömi víznyelőbarlangban és környékén elég bonyolult. Ezt már a változatos rétegdőlések is igazolták. (L. előbb!) A Pilis-hegycsoport keleti részét (melynek területére esik barlangunk) a kéregmozgások erősen feldarabolták, és hosszú, keskeny, különálló, gerincszerű rögökké torlaszolták fel. Jellegzetes és energikus törések mutathatók ki ezen a vidéken. Hosszú, párhuzamos, NyÉNy­KDK (ill. helyenként  ÉNy-DK) csapásirányú törésvonalak között süllyedt ,be a Pilisvörösvári­árok és emelkedtek ki a Kevély-csoport lépcsőzetes rögvonulatai (5, 6, 7, 8):

I.                 Aranyhegy (177 m), Ürömi-hegy (180 m), Kövesbérc (281 m), 241 m magasságú csúcs, Fehér-hegyek déli része (280 m);

II.               Péterhegy (237 m), 279 m csúcs Fehér-hegyek északi része (293 m.);

III.            Róka­hegy (254 m). (Ez van az Ürömi barlanghoz a legközelebb !) Kőhegy (335 m), Ezüsthegy (405 m), Nagykevély .(535 m), Kiskevély (483 m).

A rögök alakján kívül aszimmetrikus keresztmetszetük is bizonyítja töréses eredetüket: általában a déli oldaluk jóval meredekebb, mint az északi, tehát itt féloldalas kibillenés történt. Maga az Ürömi víznyelő és barlangja is hatalmas tektonikus hasadékrendszerben alakult ki. (Főbb csapásirányok ÉK-DNy és ÉNy-DK). Tehát a töréseknek nagy szerepük volt az Ürömi. víznyelőbarlang létrejöttében. Töréses vetődésekre utal még az a tény is, hogy az Ürömi víznyelőtől közvetlenül délre: az Üröm-Csillaghegyi út túlsó oldalán lévő kőfejtőben a nummulinás mészkő van a felszínen, míg az út északi oldalán a jóval mélyebben fekvő víznyelőben a felszínen fiatalabb bryozoás-márgát találunk, és csak ez alatt következik a nummulinás-mészkő.

Helytelen lenne azonban vidékünkön a tektonikai szerkezetet túlságosan leegyszerűsíteni és sematizálni. Az a körülmény, hogy Ürömtől DK-re egymás közvetlen közelében a Péterhegy fődolomit, ettől kissé ÉK-re az ürömi amfiteátrum dachsteini-mészkőben van, a 225 magassági pont ismét dolomitból, majd ezen túl ÉK­re a Rókahegy újra dachsteini-mészkőből van, arra látszik utalni, hogy itt az egyszerű töréseken kívül pikkelyeződések is történtek.

Az ürömi-víznyelő környékén a bryozoás­márga, sőt még a nummulinás-mészkö sem túl gazdagok kövületekben. A barlang belsejében is kevés kövület van a nummulinás-mészkőben. Gazdag azonban a barlang a víznyelő által besodort, elég fiatalkorú, emlős fossziliákban (nyúl, egér, ló, kutya stb. csontok), melyeknek azonban a barlang csak másodlagos helyük. Mégis fontosak, mert kormeghatározásuk esetén lehetne belőlük következtetni a víznyelő és a barlang keletkezési idejére. Vértes László megállapítása szerint e csontok részben valószínűleg pleisztocén, részben holocén korúak.

(Formakincs és keletkezés)

Az Ürömi víznyelő nem közönséges karsztos víznyelő. Tudjuk, hogy a Budai- és a Pilisi­hegyvidéken elég kisarányú a karsztosodás. Ennek többféle oka van: elég kevés a csapadék (átlag évi 600-650 mm), tektonikailag nagyon fel van darabolva a térszín, tehát hiányoznak az összefüggő. és nagykiterjedésű karsztplatók. ezenkívül a legtöbb helyen nem mészkő, hanem kevéssé karsztosodó márga. dolomit, vagy, egyéb egyáltalán nem karsztosodó kőzet van a felszínen. Ennek következtében általában hiányoznak a nagyobb és típusos karsztos formák. Dolina, zsomboly alig van. Barlang ugyan sokfelé található, de ezek általában kicsiny karsztos barlangok (pl. Remete-barlang, Mackó-barlang, Macska-barlang; Pilisi-barlangok), míg a nagyobbak többnyire nem karsztos barlangok, hanem hévforrásos eredetűek. (Mátyáshegyi-, Szemlőhegyi-, Ferenchegyi-, Pálvölgyi- és Solymári-barlangok).

Víznyelő is kevés található. A Budai hegységben egyáltalán nincs. A Remetehegyi Hétlyuk zsomboly sohasem volt víznyelő, hanem barlangi felszakadással keletkezett. (9). A Pilis-hegycsoport területén már akad néhány: az Ürömi víznyelő, Csobánkai Macskabarlang a Ziribár déli oldalában (2), Budakalászi mésztufa víznyelő (5-6), Pomázi kettős víznyelő (5-6), Pilisszentkereszti-víznyelő a Dera-patak szurdokában (2), Ezek azonban mind kicsinyek és jelentéktelenek. Nagyobb vízgyűjtő terülte csak az üröminek és a Csobánkainak van és jelentősebb barlang is csak ehhez a kettőhöz tartozik.

Kettőjük közül az ürömi-víznyelő a nagyobb. mely így az egész Buda-Pilis-hegyvidék egyik legnagyobb víznyelőjének tekinthető. Vízgyűjtője kb. 1 km2 nagyságú. Állandóvizű patak ugyan nem folyik bele csak néhány kicsiny, száraz aszó, de ezeknek határozott medrük van, úgy­hogy nagyobb záporok alkalmával búvópatakként működnek. Az Ürömi-víznvelőnek eredetileg 2 nyílása volt, melyek egy jellegzetes ÉK­DNy irányú tektonikus hasadékban alakultak ki. Az erős tektonikus preformáció okozta, hogy Üröm mellett a kedvezőtlen körülmények ellenére is nagyobb víznyelő alakult ki. A két nyílás közül az ÉK-i nyílás a nagyobb és mélyebben fekvő, ez nyeli el a legtöbb vizet. Érdekes, hogy a barlangrendszer nagyrésze mégis a magasabban fekvő, kisebb és szűkebb DNy-i nyílás alatt terül el, sőt a barlangba behatolás is innen sikerült, míg a nagyobbik nyílás alja teljesen el van tömődve. Ma már 3 nyílása van a víznyelőnek, (melyek közül 2 visz le a barlangba); ugyanis a barlang feltárása alkalmával egy új mesterséges bejárati aknát létesítettünk a két régi nyílás között. A víznyelő bejáratai gyengén karsztosodó bryozoás márgában alakultak ki, de a felszíntől 2-3 méter mélységre már jól karsztosodó nummulinás mészkő következik (rejtett karsztosodás).

Az Ürömi-víznyelő alatti barlang leírására térve át, először a barlang méreteit közlöm: az összes járatok (folyosók és aknák) együttes hossza 214 m, a leghosszabb főfolyosó 36 ill., a legmélyebb akna 12 m. A szintkülönbség a barlang bejárata és legmélyebb pontja között 36 m. A két legnagyobb terem közül a Nagyterem terü­lete kb. 16 m2 és magassága 3-4 m, az Óriás­terem területe kb. 26 m² és magassága 3,5 m. Tehát a barlangunk hazai viszonylatban közepes méretű barlangnak számít. Az ürömi-víznyelő barlang alaprajza meglehetősen bonyolult. (L. a mellékelt barlangi térképeket!) Számos vízszintes folyosóból és függőleges aknából áll, melyek különböző irányúak és különböző szintekben is helvezkednek el, úgy hogy sem tökéletes alaprajzot, sem rendes hosszmetszetet nem lehet a barlangról készíteni, A folyosók és aknák többnyire nagyon szűkek (60-150) cm) és igen nehezen járhatók. "Szorítói" révén barlangunk egyike a legnehezebben bemászható bndakörnyéki barlangoknak, és e réven turisztikai szempontból is igen érdekes. Legszűkebb, "szorítók": Attila-szorító (a bejáratnál), Beszterczey-szorító, Irénke-szorító, Névtelen-szorító és 'a Kutyaszorító. Nagyobb teremmé csak néhány helyen szélesedik ki: Óriás-terem, Nagy-terem, Szabó J. terme.

Barlangunk vízszintes járatai mind tektoni­kus hasadékok (törések), ezt bizonyítja hosszú, egyenes irányuk és szűk keresztmetszetük. A hasadékok helyenként igen magasak (van 8-10 méter magas is a bejárat alatt!), másutt alacsonyak aszerint, hogy a felülről behullott és összecementeződött agyagos törmelék mennyire tömte el őket. Valószínű, hogy a hasadékok eredetileg felnyíltak egész a felszínre, csak utólag tömődött el a felső részük. Az egymás alatti barlangszinteket is részben az eltömődés hozta létre, bár ezek inkább a barlang fokozatos kialakulását jelző barlangi terraszok. (L. később!) Alaprajz szempontjából a 'barlang 2 különböző jellegű részre osztható. A felső rész a Bejárattól a Beszterczei-szorítóig      egyetlen hosszú hasadékban kialakult, több különböző szintű, vízszintes barlangfolyosóból áll. Ezek felülről lefelé haladva: 1. Mennyezeti terem, II. Emelet, Ill. Főfolyosó, IV. Pokol és. a vele egyszintű Kutyaszorító alja. A főhasadék csapás­iránya: ÉK-DNy, azaz merőleges a szomszédos Rókahegyet É- és D-felől kijelölő, két párhuza­mos, ÉNy-DK irányú főtörésre; tehát kereszttörésnek tekinthető. A vízszintes járatokat függőleges aknák kötik össze (Bejárati akna az Attila-szorítóval, Lépcsőház és Torony, Nagy­akna, Kutyaszorító). A barlangnak a Beszterczey-szorítón túli, később feltárt alsó részén jóval bonyolultabbra változik a helyzet. Itt már több különböző irányú, egymásra merőleges vagy egymást ferdén metsző hasadékban alakultak ki szintén különböző szinten a vízszintes barlangfolyosók. (I. a Pokollal egyszintű Alvilág, II. Rövid folyosó és Névtelen folyosó, Magas folyosó, Óriás-terem és Szabó J. terme). Ezeket szintén függőleges aknák kötik össze (Névtelen-szorító, Hosszú-lejáró. Kút). A szétágazás folytán 2 útcsomópont is jött létre: a) Útkereszt (4 felé ágazik: Rövid folyosó, Névtelen-folyosó, Hosszú-lejáró és Kútfeljáró; b) Fülke (innen az Irénke-szoritón és a Kúton át a Szabó J. termébe, míg a Hosszú-lejárón át az Óriás-terembe juthatunk. A hasadékok (ill. barlangfolyosók) csapásiránya különböző. A legtöbb vagy ÉNy-DK irányú (hosszanti törés), vagy ÉK-DNy irányú (kereszttörés), de vannak ettől eltérő irányok is: É-D, és K-Ny.

Az ürömi-barlang feltárt részének két legmé­lyebb pontja az Óriás-terem és a Szabó J.-terem alja. Mindkettő kb. 34 méterrel van a bejárat felszíne alatt (kb. 175 m a tengerszint felett). Innen már nem tudtunk tovább lefelé hatolni bár többfelé is kísérletet tettünk rá, mert a mélyebb járatokat az agyagos hordalék teljesen eltömte. A barlang azonban feltétlenül továbbterjed lefelé, és egészen a karsztvízszintig le kell nyúlnia, mert különben az agyaggaI eltömődött barlangfenéken össze kellene gyűlnie a víznyelőbe folyó víznek. Ez azonban sohasem következik be. Pár nap alatt a legnagyobb felhőszakadás után is minden víz elszivárog a barlangból. Lehetséges, hogy az eltömődés alatt újabb nyílt szakaszok vannak! Minthogy az Óriás-terem és a Szabó J.-terem alja kb. 140 m a tengerszint felett és a karsztvízszint területünkön 110-115 m magasan lehet (a Duna szintje Budapestnél 100 m!), még kb. 25-30 m. mélység van hátra a karsztvízszintig.

Barlangunkat a tektonikus mozgások és a karsztosodás (korrózió és erózió) együttes munkával hozták létre. A tektonikának nagy szerepe volt az ürömi-víznyelő barlang keletkezésében: az összes járatok egyben tektonikus hasadékok is; melyek létrejötte nélkül sem a víznyelő, sem a barlang nem tudott volna 'kialakulni. Mégsem lehet a barlangunkat egyszerűen tektonikus hasadékbarlangoknak tekinteni! A döntő szerepet ugyanis mégis a karsztosodás játszotta (amely egyrészt korróziójával még jobban kioldotta és kibővítette a hasadékokat, másrészt eróziójával tovább vájta és alakította őket. Tehát a tektonika csak "preformálta" barlangunkat: megszabta a járatok irányát és alakját. Karsztosodás nélkül soha sem szélesedett volna ki eléggé a barlangunk, hanem csak járhatatlanul szűk hasadékokból állott volna, mint legbelső részén, ahol a korrózió már nem igen működött.

A kőzetanyag, a nummulinás-mészkő már említett természete folytán barlangunkban a korrózió elég kismértékű. A barlang falai nem korrodáltak (karrosodtak) eléggé. De így is elég szép oldásos formákat találtunk, helyenként, főleg az alsóbb részeken (Óriás-terem). Itt kisebb-nagyobb beöblösödések és lyukak láthatók a barlang oldalain, bizonyítva a korróziót. A korrózió viszonylagos gyengeségével magyarázható, hogy az ürömi-barlang járatai általában igen szűkek, és csak ritkán szélesednek ki kisebb termekké. A szűk járatokban a karsztos erózió sem tudott nagy munkát kifejteni. A karsztos erózió hatását az a körülmény is erősen csökkenti, hogy barlangunkban nincs állandó vízfolyás, csak ritkán, nagy záporok alkalmával folyik benne rövid ideig víz. De a barlangban sokfelé található, a felszínről besodort kavicsszemek bizonyítják, hogy időnként a karsztos erózió is működik benne. Hévforrásos nyomokat a leggondosabb keresés mellett sem találtam sehol a barlangban. A gömbölyded, vagy boltozatszerű bemélyedések főleg a barlang oldalfalain és néhol a mennyezeten nem hidrotermális eredetűek. hanem a karsztos korrózió eredményei. Bár a hévforrásos eredet feltevése könnyű és kézenfekvő lett volna, hiszen a környéken sokfelé figyelhetők meg jelentős hajdani hidrotermális működés nyomai: az ürömi-"amfiteatrum" és a Rókahegy nagy kőfejtő kőzetmetamorfózisa, aragonit képződményei és kicsiny hévforrásos barlangjai. Mégis az Ürőmi-víznyelő barlangot semmiképpen sem tekinthetjük hévforrásos barlangnak, Még utólagosan víznyelővé átalakult hévforrásos barlang sem lehet, mert valami nyomának kellett volna maradni a hévforrásos működésének. Mint mindenütt a természetben, a barlangoknál sem választható el az építő erők munkája a pusztító erők munkájától; a kétféle erőhatás mindig egyszerre működik. A pusztulás a barlangokban vagy kitöltődés, vagy felszakadás alakjában nyilvánul meg. Az ürömi barlangnál elég nagymértékű a pusztulás. Erősen folyik a barlang eltömődése a beszivárgó és a befolyó víz által bemosott barlangi agyaggal. Elég jelentős barlangunkban a cseppkőképződés is, amely elsősorban travertinós bekérgezödés formájában nyilvánul meg; nagyobb stalaktit és stalagmit nem található. Minthogy azonban a barlang víznyelője, ha nem is állandóan, de rendszeresen működik, jelenleg a korrózió és erózió munkája felülmúlja a barlang kitöltődését, tehát barlangunkat aktív, élő barlangnak kell tekinteni. Ez különbözteti meg az ürömi barlangot a legjobban a Buda-Pilisi-hegyvidék összes többi barlangjától, amelyek mind száraz, pusztuló és eltömődő barlangok, akár karsztos, akár hévforrásos eredetűek. A genetikai vizsgálatok eredményeit összegezve, az ürömi-víznyelő barlangot tektonikus tőrésekkel preformált karsztos víznyelő barlangnak kell tekintenünk. Legközelebbi rokona a Csobánkai Macskabarlang.

Ami barlangunk korát illeti, ezt -biztos adatok híjján -nem tudjuk pontosan megállapítani. Zártsága folytán az ürömi-barlang soha sem szolgált sem állati, sem emberi lakóhelyül. Tehát hiányoznak a legfontosabb barlangi kor meghatározó adatok: az ősrégészeti és paleontológiai leletek. A barlangunkban talált fosszílíákat a víz sodorta be, tehát azoknak a barlang csak másodlagos települési helyük, és így csak korlátozottan és óvatosan használhatók fel kormeghatározásra. Ha a csontok valóban pleisztocén korúak (l. előbb!), akkor sem igazolják biztosan, hogy a víznyelő a pleisztocénban már működött, hiszen lehetséges, hogy a pleisztocén csontok csak a holocénban kerültek be a barlangba. Így a kormeghatározásnál is csak a geomorfológiai adatokra: a barlang jelenlegi formakincsére támaszkodhatunk.

A barlangunk hasadékjellegét preformáló törésekről. csak annyi bizonyos, hogy általában idősebbek, mint a tulajdonképpeni barlangképződést előidéző karsztos korrózió és erózió De hogy a kéregmozgások mikor játszódtak le, azt nem tudjuk. (Legfeljebb annyit tudunk, hogy a törések az eocén után következtek be, mert még  legfelső-eocénkori bryzoás-márgarétegek is sok helyen össze vannak törve.) A környező hegyrögök (Rókahegy, Péterhegy, Kevély-csoport) juvenilis formakincséről, meredek tőréses lejtőiről arra következtethetünk, hogy a törések igen fiatalkorúak: harmadkor-végi és részben pleisztocén kéregmozgások hozták őket létre. De valószínűleg voltak még a barlang kialakulása után is, az új-pleisztocénban és az óholocénban is 'kisebb utólagos mozgások, és ezek idézhették elő a barlangi mennyezet helyenkénti nagyarányú beszakadását. (Pl. a "Kába-kő" a Nagy- teremben.)

Legfontosabb korjelző adatok maguk a különböző szintű folyosók barlangunkban. Ezek nem számítva ide a helyi eltömődések által létre hozott kisebb arányú barlangi szinteket barlangi terraszoknak tekinthetők; és úgy jöttek létre, hogy az erózióbázis: a Duna fokozatos bevágódásával (oka: a pleisztocénkori többszörös klímaváltozás) együtt a karsztvízszint is fokozatosan süllyedt, és a víznyelőnk alatti barlangban egyre újabb szintek alakultak ki, melyeken lépcsőzetesen szállt alá az elnyelt víz. Ma 3 vagy 4 terrasz szint jelölhető ki barlangunkban:

I.                 Főfolyosó;

II.               Pokol, Alvilág és Kutyaszorító alja (nem biztos, hogy a II. szint valódi terrasz, lehetséges, hogy csak eltömődés!);

III.            Rövid folyosó és Névtelen-folyosó;

IV.            Magas-folyosó, Óriás-terem és Szabó J, terme.

 A barlangi terraszokat azonban nem lehet egyszerűen azonosítani a Duna pleisztocén folyami terraszaival, mert a barlangi teraszképződés sokkal lassúbb folyamat. A terraszok nagy száma valószínűvé teszi, hogy barlangunk kialakulása már az ópleisztocénban megkezdődött, és azóta is folyik. Barlangunk idős voltát bizonyítja még az is, hogy bár 'kialakulása óta állandóan aktív és fejlődő jellegű barlang, mégis nagyarányú már benne a pusztulás is. (Eltömődés és cseppkövesedés.)

Az Ürömi-víznyelő barlang mint a Budapest körüli hegyvidék egyetlen jelentősebb víznyelője nagyon fontos a karszthidrológiai kutatások szempontjából. Sajnos, a barlang aljának eltömődése meggátolta az állandó karsztvízszintig való lehatolást, és ezzel megakadályozta, hogy a barlang 'karszthidrológiai problémáit megoldjam. Emellett az idő rövidsége is akadályozott, hiszen az ürömi barlangkutatásaim alig pár hónapra nyúlnak vissza, viszont a karszthidrológiában csak többéves gondos megfigyelésekkel lehet megbízható eredményeket elérni. Bár így a karszthidrológia terén többnyire olyan feltevésekre voltam utalva, amelyek egyelőre még nem bizonyíthatók be, mégis sok fontos dolgot sikerült megállapítanom. Az Ürömi-víznyelő barlang a leszálló karsztvíz övébe esik, de minden valószínűség szerint lenyúlik egész az állandó karsztvízszintig.

Szerintünk a Dunántúli Középhegység területén nincs összefüggő karsztvízszint. De az egyes kisebb részeknek (pl. az ürömi-medence környéke) valószínűleg megvan az össze függő állandó karsztvízszintjük. Az ürömi-víznyelő ma is rendszeresen működik, bár nem állandóan, mert a beletorkolló aszóvölgyekben nincs állandó vízfolyás. Működése így évente 2-3 alkalommal előforduló nagy záporokra szorítkozik, mely alkalmakkor nem ritkán 20-30000 m³ vizet is elnyel (Hampel F. (4) és Láng S. (6) adatai]. De minden kisebb esőzés alkalmával is beszivárog a vízátbocsátó meszes-, márgás talajon némi vízmennyiség a barlangba. Barlangunk így állandóan nedves és aktív barlang, ha nem is annyira, mint a nagy karsztplatók állandóvizű patakokkal ellátott barlangjai. Az ürömi-barlang folyosói is egyben barlangi patakmedrek, mint ezt a barlang alján felhalmozott nagymennyiségű patakhordalék bizonyítja (kavics, agyag, homok). A barlangban azonban csak a már említett nagy záporok alkalmával folyik barlangi patak.

A barlangba folyó víznek le kell hatolnia az állandó karsztvízszintig, és abba ,bele kell torkolnia, különben a barlang alján kellene tóvá felhalmozódnia. -Ha le tudnánk hatolni az ürömi barlangban az állandó karsztvízszintig, a barlang legalján ugyanúgy tavat kellene találnunk, mint a Mátyáshegyi-barlang aljában ahol a budai barlangok' közül eddig egyedül sikerült a karsztvízszintet elérni (mert szerintem a Mátyás­hegyi-barlangi tó már az állandó karsztvízszint része.

Az állandó karsztvíz szintje az ürömi-barlang alatt feltevésem szerint kb. 110-115 méter a tenger színe felett. (Ugyanis az erózióbázis a Duna középvízszintje Budapestnné1 96 m a t.sz. felett.) Minthogy azonban a karsztvízszint kissé lejt az erózióbázisa felé, a Dunától távolodva emelkednie kell a karsztvízszintnek. A víznyelő pedig légvonalban kb. 4 km-re van a Dunától. Természetesen az állandó karsztvízszint az Ürömi-barlang alatt is ingadozik a csapadékviszonyoknak megfelelően.

Fontos lenne még tudnunk vidékünkön a karsztvíz mozgási irányát az állandó karsztvízszinten. Minthogy a barlangban a karsztvíz a barlangi járatok átlagos lejtését követve nagyjából ÉK-DNy felé folyik, lehetséges, hogy a mélyben az állandó karsztvízszintnek is ez az áramlási iránya. Tehát eszerint üröm környékén az állandó karsztvíz nem közvetlenül a Duna felé (keletre) áramlana, hanem először DNy-felé a Pilisvörösvári-árok irányába, és csak ez alatt fordulna a Duna felé ?! (Mindez azonban csak bizonytalan feltevés mindaddig, amíg az állandó karsztvízszintről nincsenek biztos mérési adataink.) Az Ürömi kútvízszintek nem sokat mondanak, mert az ürömi medencében a karsztos eocén mészkő felett fiatalabb vízzáró rétegek vannak.

Az Ürömi-barlang az egyetlen aktív barlang Nagy-Budapest közvetlen környékén, és egyben az egyetlen víznyelő barlang is. A Buda-Pilisi hegyvidék másik nagyobb, aktív víznyelő barlangja: a Csobánkai-Macskabarlang jóval kisebb barlangunknál, de különben is messze esik fővárosunktól. Turisztikai szempontból egyedülálló természeti kincs az ürömi-barlang részben a többi budai barlangtól merőben különböző jellege és forma kincse, részben nagy mászási nehézségei miatt. Emellett igen könnyen megközelíthető. A barlangból már eddig is igen jelentős szakaszokat tártunk fel. (Összesen 214 métert), de még további feltárásokra is lenne lehetőség, ha nagyobb anyagi befektetéssel és komolyabb felszereléssel fognánk hozzá, sőt talán még a karsztvizszintig is le lehetne hatolni benne. A további kutatásoknak mindenféle szempontból nagy jelentősége lenne. Tudományos szempontból megoldódnának a barlangban még megoldásra váró, elsősorban hidrológiai .jellegű problémák, melyek nagyon becses adatokat szolgáltatnának a Nagy-Budapest ivóvízellátása szempontjából oly fontos budai karsztvízkutatásokhoz.

A felhasznált irodalom

1. Koch Antal: A Szentendre-Visegrádi és a Pilis-hegység földtani leírása (Magy. Földtani Int. Évkönyve I. 1871.).

2. Bekey Imre G.: A Csobánkai Macska-barlang (Barlangkutatás 11.-1914.)

3. Bertalan Károly: "Bete" Barlangnaplója (1940 körül).

4. Hampel Ferenc: Az ürömi víznyelő (Magy. Katonai Szemle X-1940.).

5. Láng Sándor: Karsztjelenségek Magyarországon (Egyet. előadás -1945/46. II félév).

6. Láng Sándor: Karsztjelenségek Magyarországon (Egyet. előadás -1949/50. II. félév).

7. Taiger Henrik; A Buda-Pilis-Esztergomi hegycsoport szerkezete és arculata (Földt. Közl. -1914.)

8. Szentes Ferenc: A Nagykevély hegyszerkezete (Földt. Közl. -1934.).

9. Leél-Össy Sándor: A Remetehegyi Hétlyuk-zsomboly (Hidrológiai Közl. -1950.)